Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü

"Variegated" Tarka levelü növények

A Variegata egy tulajdonság és nem mást jelent, mint tarka levelű. A variegáció egy mutáció, a mintázottság igen változatos lehet színben, intenzitásban és formában egyaránt. Az elváltozás oka a klorofill alacsony jelenléte vagy teljes hiánya. A domináns színanyagok határozzák meg a Variegaták árnyalatait. Ezek a színanyagok többek között a karotinoidok vagy flavinok. Ez a mutáció előfordulhat egy növény egy egy hajtásán, de akár az egész anyanövényen is. A levelek színét a bennük levő festékek minősége, mennyisége és elhelyezkedési módja adja meg. Azok a példányok melyekben teljes mértékben hiányzik a klorofill, csak szintetizálni képes növényre oltva maradhatnak életben. Az oltások sarjai a legtöbb esetben szintén tarka levelűek lesznek. „A növények tarkalevelűsége" - így jellemezte ezt a jelenséget Regős J. egy az 1937-ben megjelent Természettudományi közlönyben (69. évfolyam LXIX. Kötet 205. Füzet).

A Variegata-mutáció lehet örökletes vagy nem örökletes. A nem örökletes tarkaságok legfőbb okai betegségek, melyeket többnyire vírusok okoznak. Az örökletes tarkaság azonban a fent említett festék hiánya (az emberiség genetikájára is jellemző pigmentáció), ez esetben a klorofill (zöld szín) és a xantofill (sárga szín) részleges vagy teljes hiánya okozza. Az ,,awrea"-alakok sárga levelében megcsökkent a klorofill mennyisége, míg a „chlorina" alakok halvány, sárgászöld levelében mind a klorofill mind a xantofill kevesebb, ami az egész levélnek vagy a levelek egy részének sárga vagy fehér elszíneződése, mikor külső behatások (sebzés, gombásodás) nélkül jön létre. A teljesen fehér levélből minden színanyag hiányzik.

Sötétben vagy alacsony hőmérsékleten csak sárga festék képződik a növényekben, míg fény vagy meleg hozzájárulásával utólag keletkezik a zöld szín is.

Az elszíneződéseket lehet morfológiai szempontból is osztályozni:

  • szegélyes (marginált): a levéllemez széle elütőszínű; fehéren szegélyezett zöld levél (albomarginata)
  • szelvényes (szektoriális), midőn a levélen különböző színű többé-kevésbe széles sávok vannak;
  • mozaikos (variegata alak), midőn a különböző színek nagyobb {marmorált alak) vagy kisebb (pulverulens alak) elszórt foltok alakjában jelentkeznek.
  • Ha a levél egyszínű, de a rendesnél halványabb zöld, úgy chlorina alak a neve.
  • Végül lehet a levél tisztafehér (albina), vagy tisztasárga (aurea) is.

Fontos tudni, hogy azonos külső megjelenés nem mindig jelent azonos belső szerkezetet és az anatómiai jellemzőkről nem lehet biztosan következtetni az öröklési viszonyokra.

Az öröklékeny tarkaságot a következő alakokban figyelték meg:

  • chlorina,
  • variegata,
  • paliida,
  • aurea,
  • peraurea,
  • xantha,
  • versicolor,
  • albina,
  • albomarginata (fehérszegélyes),
  • albomarmorata,
  • albopulverea,
  • albovariabilis. 

Általában a tarkaság kifejlődésére az öröklött adottságon kívül különböző belső és külső körülmények is hatással lehetnek így táplálkozási viszonyok, fény, hőmérséklet. Hans Molisch szerint a Brassica oleracea acephala (káposzta) télen a hidegházakban csak fehértarka leveleket fejleszt, s ha ezután melegházba visszük át, a tarkalevelek megzöldülnek, és az újonnan képződő levelek is zöldek lesznek; visszatéve a hidegházba, újra a tarka levelek fejlődnek.

Az infekciós klorózisra az a jellemző, hogy nem öröklékeny tarkaság, és csak transzplantációval vihető át zöld növényre. A növény az oltás előtt kifejlődött levelei nem veszik át a tarkaságot. Ha a tarka oltóágat levágjuk, az alany fertőzöttsége továbbra is megmarad, vagyis minden újonnan fejlődő levél tarka lesz. Az oltással tarkává tett példány dugványozással szaporítható, a tarkaságát oltással tovább vihetjük egészséges zöld növényre, de magról nevelt utódai rendes zöld levelűek lesznek.  A levelek sárga foltjaiban a kromatofórák kisebbek a rendesnél, és többé kevésbe klorofillmentesek.

Gyakran lehet észlelni, hogy különböző zöld növényeken részben vagy egészen fehérlevelű hajtások lépnek fel. Az is megtörténik, hogy a zöld növénynek magról nevelt utódai közt jelenik meg a teljesen színtelen alak (albina), mely természetesen klorofill hiányában hamar elpusztul. Az „albina"-alak örökléstani viszonyait csak úgy vizsgálhatjuk, ha zöld alanyra oltjuk.

Az „albotunicata" öröklési viszonyai a következők: a fehérszegélyes alakból magamegporzással csupa tisztafehér s így életképtelen utódot kapunk! Ugyancsak önporzással a zöld ág magvaiból tisztazöld, míg a fehér ág magvaiból tisztafehér egyéneket kapunk.

A variegáció a természetben ritkább, azonban a levéldísznövények nemesítésének köszönhetően igen különleges fajtákat nevelhetünk akár otthonunkban is.

Tartalomhoz tartozó címkék: Növények titkai

Keresés